Nyamnyam /Frissítve

Eddig nagyon örültünk annak, hogy a közelben van egy jó ovi, és hogy a Huba nagyon szeret oda járni.  Izgulva várja hogy mehessen a ‘babákhoz’. Elhozni egyenlőre nagyon nehéz, mert bármeddig maradna. Vannak foglalkozások, sokat játszik, összességében teli van pozitív élményekkel.

Illetve volt. Minap amikor hazajött, észre vettünk két nagy meglehetősen erős harapásnyomot a kezecskéjén. Hívtuk persze az óvónőt, aki sajnos semmit nem látott. Első reakcióm, hogy nyakon verem. Mármint az óvónőt. Aztán a második, hogy a gyereket. A harmadik, hogy sajnos egyiket sem tehetem meg. Igaz, ez nem is lett volna megoldás, ráadásul a Huba még ugye nem beszél, így nem tudja elmondani, hogy ki is volt.

És hát azóta mindig mutatja a két sebét és szomorúan mondja hogy ‘baba, baba’. Nem tudom eztán jó szívvel oda engedni. Persze valahova kell. Meg ugye ez az egész elkerülhetetlen.

Ezt elolvastam: Harap a gyerek

De ugye ez a harapós gyerek szemszögéből írja le, hogy ne aggódjunk. És abban az esetben ha a Huba harapdálna, nem is aggódnék annyira.

Gyakorlottak esetleg valami tipp?

2010.12.01:

Az óvónénik kiszűrték, hogy kik lehetnek a ‘bűnösök’, és beszélve lett a kis fejükkel. Azóta ha gondjuk van, nem harapnak, hanem azonnal árulkodnak 🙂

1 thought on “Nyamnyam /Frissítve

  1. nagymama

    Meg kell kérni az óvónőt, hogy fokozottan figyeljen Hubára, hogy ez többet ne fordulhasson elő.
    A Babának pedig mondogatni kell, hogy ha valaki bántja, akkor kiabáljon, s próbáljon jelezni, hogy segíthessenek rajta.
    Bárhogy fáj ez a szülőknek, sajnos nem lehet a gyereket minden bajtól megóvni…..később is lesznek támadások.Meg kell magát védenie.

Comments are closed.